Friday 31 July 2015

waves


1 comment:

Anonymous said...

A nagybányai szép Remedios
Itt, a blokkok közti térben (hol máshol, mint ismét itt, Kelet-Európa hátsó udvarán) meglebegteti hívságos, kopott barbie-rózsaszín szárnyát a csoda. A hámló vakolatú fal tövében, a koszlott gyepen a teregetni való ruha engedelmesen várakozik a műanyag lavórban, majd elszabadulva lobogni kezd a szárítókötélen, mintha kifeszített vitorlának gondolná magát valami végtelen tengeren. Vagy valami végtelenbe repítő fuvallatba képzeli magát, amikor a hétköznapi mögött rejtőzködő csoda egyszer csak – mintegy jó szélre várva – megjelenik és égbe emel. És miért ne történhetne meg, hisz a helyi “szép Remedios” helyi kellékekkel – elnyűtt piros halásznadrágban és kinyúlt nyári türkiz blúzban – magasba emeli a lenge anyagot, és… A blokkok közt megáll egy pillanatra az idő. Hadd maradjon csak így. Ne is múljon tovább. Jusson csak nekünk is valami: nem száz év, de egy perc magány.
(igen, Gabriel García Márquez szép Remediosának égbe emelkedése, a csoda legszebb leírása)